Oktatás - másképp
Válaszol Szondi Ildikó

- A gimnáziumban matematika-fizika tagozatra járt, hogyan került később mégis a jogi egyetemre?

- Ez egy véletlen szituáció eredménye. Az egyik gimnáziumi osztálytársam negyedikben beteg lett, szarkómában halt meg. Addig végig orvosi egyetemre készültem, ezért is jártam a matematika-fizika tagozatra. Nagyon megviselt a 18 éves padtársam halála. A betegség lefolyása az utolsó év szeptemberétől az érettségiig tartott, s olyannyira érzékenyen érintett, hogy magam is beteg lettem, és bekerültem a debreceni klinikára. Kiderült, hogy egy nyirokcsomó-betegség tünetei jelentkeztek nálam a stressz hatására. Ott, a debreceni klinikán gondolkodtam el komolyan azon: ha egy közeli ismerős halála ilyen hatást vált ki belőlem, valószínűleg nem kellene orvosnak mennem… Mivel a családomban szinte mindenki magyar-történelem szakos tanár, és a társadalmi kérdések iránt én is fogékonyságot éreztem, az újságíráshoz és a jogi pályához volt még kedvem - végül hirtelen ötlettel a szegedi jogi egyetemet választottam.

- Számos egyesületben, civil szervezetben vállalt tagságot ill. vezető szerepet. A munkája mellett hogyan jutott ideje erre? Melyek a legjelentősebb eredmények ezen a téren?

- A civilség az egyik érték, amely a legfontosabb számomra, és hogy nem lettem gyakorlati jogász, a civil attitűdömnek is köszönhető. Egy országban akkor lehet igazi demokráciáról beszélni, ha az emberekben kialakul egy civil kurázsi, egy civil öntudat. Elsős egyetemista koromban láttam, hogy a jogász szakma nem az, ami ennek az életszemléletnek a végig vitelére alkalmas, hiszen a jogászság - a mi vidékünkön - alapvetően a jogszabályoknak való szófogadásról szól. Már akkor látszott, hogy másfajta utat fogok képviselni, ezért is választottam az elméleti jogászság felé való haladást. Ezért is maradtam az egyetemen, mert biztosított egy szabadságot, azaz megadta a lehetőséget gondolkodásban és életszemléletben, hogy az ember megtarthassa civilségét. Az országban - elsők között - egy alapítvány létrehozása révén szerveztem egy olyan programsorozatot, amely akkoriban teljesen egyedülállónak számított. A Szegedi Közéleti Kávéházat nem én találtam ki, hanem a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat indította el hallgató korunkban, de elég korán csatlakoztam hozzá, és hamar át is vettem a szervezését elődömtől, Zsoldos Sándor irodalomtörténésztől. Azt a fajta civil életszemléletet, amelyet a közéletben is vallok, immáron tizennyolc éve a Kávéházban igyekszem bemutatni ebben a városban, s már hál' Istennek azon túlhatóan is.

- Több mint két évtizede az egyetemen oktat. Mit jelent az Ön számára a tanítás?

- Otthonról is magammal hoztam, hisz szüleim pedagógusok voltak, sőt a családunkban mindenki, az oldalági rokonok is, pedagógusok. Az is meghatározó volt, hogy a civilség mellett az oktatás is az élet szerves része életemnek. Nem is tudtam elhagyni az iskolát, természetes közeg számomra, hiszen iskolában is születtem. Gyönyörű pillanat, amikor szeptemberben az ifjú, csodálatos tehetségű egyetemisták minden évben ismét új életet hoznak ebbe az intézménybe. Igaz, hogy az egyetemre tömegesen jönnek a hallgatók, de úgy gondolom, ez azt is jelenti, hogy annál nagyobb a merítési bázis, annál több tehetséget lehet felfedezni. A magyar ifjúság színe-javával találkozni, foglalkozni, eszmét cserélni, ettől alig lehet nagyobb élmény egy pedagógus számára. Minél több személyes kontaktust kell kialakítani a hallgatókkal, mert ez kedvezően hat oktatókra és hallgatókra egyaránt.

Hekáné dr. Szondi Ildikó, az SZTE ÁJTK és GTK Statisztikai és Demográfiai Tanszékének adjunktusa 1955-ben született Nyírmeggyesen. Férje Heka László jogász, író, újságíró. Egy gyermekük van. Szondi Ildikó Mátészalkán érettségizik, majd a JATE jogi karára nyer felvételt. Itt szerez diplomát 1980-ban. Korán bekapcsolódik a hallgatói kulturális és közéletbe, 1977 és '80 között egyetemi hallgatói érdekvédelmi felelős, nevéhez fűződik az ország első hallgatói munkaközvetítő irodájának megszervezése, vezetése. Később is aktív civil tevékenységet folytat az egyetemen és azon túl is. Az Egyetemi Énekkar Tanárelnöke tizenöt éven át, 1980 és '90 között pedig a város Lakásügyi Társadalmi Bizottságának tagjaként tevékenykedik. Ez idő alatt évente mintegy ötszáz lakáskiutalásra váró család esetében készített környezettanulmányt. 1987-től napjainkig a Szegedi Irodalmi, majd Közéleti Kávéházi Estek szerkesztője. Közben betölti a JATE kulturális titkárságának vezetői tisztét (1991-97), és ellátja a JATE Klub vezetését is (1991-93). Több alapítvány és civil szervezet tagja ill. tisztségviselője (Értelmiségi Nyári Egyetem, Student Hallgatói Alapítvány, Szegedi Színkör Egylet stb.). 1995-től 1998-ig az önkormányzat Kulturális- és Sportbizottságának szakértő tagja, 1998-ban pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok Kuratóriumának titkára lett. 2002-ben választják Szeged MJV Közgyűlésének tagjává, és megbízzák az önkormányzat Kulturális Bizottsága alelnöki tisztének ellátásával is.

- Tehát biztosítható az oktatás korábbi színvonala a megnövekedett csoport- és évfolyamlétszám mellett?

- Szakja válogatja, hisz van olyan, ahol a tömegszerű oktatás szinte lehetetlen. De a társadalomtudományi képzésben mindegy, hányan ülnek egy-egy előadáson. Fontos viszont, milyen oktatásszervezési és módszerbeli változásokkal áll az intézmény a megváltozott helyzet elé. Abban, hogy veszítünk a tömegszerűségen, nem hiszek, vallom, hogy minél többen kerülnek be a felsőoktatásba, annál több jó eredmény születik az ország számára. Legfeljebb nem kell mindenkiből tudóst faragni, hanem két- (vagy több)szintűvé kellene változtatnunk a képzéseket..

- A tavalyi önkormányzati választás eredményeként önkormányzati képviselővé is választották Szegeden, a korábbi közéleti és civil szerep után ezzel politikai szerepet is vállalnia kell. Hozott-e ez élet- vagy szemléletmódbeli váltást a korábbiakhoz képest?

- Folyamatosan részt vettem korábban is a város közéletében. Először 1980 és '90 között egy városi tanácsi bizottság tagjaként, amelynek során környezettanulmányokat készítettem, és ennek hatására javaslatokat tettem arra, ki szorul rá pl. önkormányzati lakásra. A másik időszak a '94 és '98 közötti terminus, amikor az önkormányzat kulturális bizottságában dolgoztam; de mindkettő erősen civil részvétel volt. Most először veszek részt a közéletben úgymond "nem civilként", de azt gondolom, hogy a képviselőség a szabad attitűdöm feladásra - szemben egy hivatalnokkal - nem kényszerít. Az, hogy tartozom egy csapathoz, bizonyos civil szabadsági pályát nem fog megengedni, de azt hiszem, hogy a személyiségemből következően el tudok menni a végső határig egyfajta civil érdekképviselet felé. Hiszek abban, hogy az a civilség, amelyet képviselek, megjeleníthető, kiteljesíthető a közéletben is.

- Milyen konkrét feladatok várnak Önre az Önkormányzat Oktatási Bizottsága alelnökeként?

- Úgy gondolom, hogy az oktatás és a kultúra érdekképviselete a legrosszabb ebben az országban. Mi vagyunk legjobban kiszolgáltatva, mert nincsenek olyan érdekképviseleti lehetőségeink, eszközeink, mint a piaci élet szereplőinek. Az oktatási és kulturális érdekek képviseletét meg kell tanulnunk ebben az új világban, mert érzékelhetően mi vagyunk a leginkább kiszolgáltatva. Minél több, az oktatás és a kultúra területén dolgozó embernek kellene bekapcsolódnia a közéletbe, mert csak így lehet hatékonyan ezt a területet képviselni. A mi tevékenységünk megtérülési ideje 50-100 év, ezért vagyunk ennyire kiszolgáltatottak, ezért az érdekképviselet mindenféle modern és lehetőleg hatékony eszközét igyekszem fölhasználni e nemes célok, a kultúra és oktatás feltételeinek javítása érdekében. Ez az én ars poeticám.

- Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk Szeged oktatási és kulturális életében hoz-e a közeljövőben pozitív változást?

- Úgy gondolom, igen. Ki lehet teljesíteni a nemzetközi kapcsolatokat. Azok az országok, amelyeknek a város az érdeklődési körébe került, megpróbálnak Szeged iskolarendszerébe bekapcsolódni. Ezeket a lehetőségeket meg kell ragadnunk, hiszen színesítjük vele a város első ágazatát - hisz az oktatás Szegeden az első ágazattá vált. A város igazi profilja: az iskolák városa. Meg kell próbálnunk a városmarketingbe ezt bevinni. Oktatási intézményeinket az alsó fokú intézményektől az egyetemig bezárólag európaivá kell tenni. Legutóbb a spanyolok jelentkeztek azzal az igénnyel, hogy Szegeden szeretnének egy tartalmasabb spanyolképzést támogatni a középiskolákban is. Én is bábáskodom ennek megvalósulásán úgy, hogy az érdekelt személyiségeket igyekszem összehozni, így segítve azoknak a képzéseknek a megindulását, amelyek európaivá tehetik ezt a várost most már nemcsak egyetemi, hanem az alsóbb fokú oktatási intézmények szintjén is.

A legideálisabb az lenne, ha kölcsönösen megismernék egymást a vállalkozók, az önkormányzat és az egyetem vezetői. A cél, hogy felismerjék: az érdekeik közösek. A vállalkozókban egy olyan szemléletet szeretnék látni, hogy mindennapi tervezésükben benne legyen: ez a város egy Göttingen-szerű város, ahol a színvonalas oktatás és kultúra támogatása hosszabb távon számukra is csak haszonnal jár. A végső cél pedig, hogy a városi polgár is haszonélvezője lehessen ennek a harmonikus együttműködésnek.

Haág Zalán István