Harmadszor is: Tavaszi Széfes Diáknapok

Napfény, sport, hangos élőzene, sör. Talán ezekkel a szavakkal lehetne leginkább jellemezni az idei "Tavaszi Széfes Diáknapok" rendezvénysorozatát.

Ezzel a rövidke felsorolással azonban korántsem teljes a paletta, hiszen az említett programokat színesítették még különböző bemutatók és játékos vetélkedők, kulturális programok is.
A hagyományokhoz híven a nyitóbulinak ezúttal is a SZOTE Klub adott otthont, ahol az egy négyzetméterre jutó Széfes hallgatók száma az eddigi rekordokat döngette. A tömeget jól tűrők egészen hajnali öt óráig teltházzal örvendeztették meg a szervezőket
Ilyen kezdés után nem csoda, hogy az első szabadtéri napon csak az elcsigázott testet újra mozgásra késztető főtt virsli, mustár és kenyér kombináció tálalása késztette az ágyikó elhagyására a hallgatóságot, vagyis délután egy óráig az Élelmiszeripari Főiskola kollégiumának udvara kongott az ürességtől. A könnyed ebéd emésztésére nem sok idő maradt, hiszen fél kettőkor felhangzott az első sípszó, mely a kispályás foci-bajnokság kezdetét jelezte. A futball szerelmesei időnként kénytelenek voltak átadni a pályát a kosarasoknak is. A legnépszerűbb sportok mellett a csapatok strandröplabdában, asztaliteniszben, csocsó-ban is összemérhették erejüket, az új dolgok iránt fogékonyak pedig kipróbálhatták a pétanque játékot is.
A kulturális program érdemi része délután 4-kor vette kezdetét a kollégium udvarán felállított fedett színpadon. A hangulatot néptánc és Capoeira bemutató alapozta meg. A Sugarloaf zenekar pedig vidám, tömegmozgató zenéjével és profi előadásmódjával késztette vad ugrabugrálásra a nézőket. A koncert utáni frissítő sörözgetés közepette az udvaron álló garázsok tetején feltűnt a Prométheusz tűzzsonglőrök csapata. Produkciójuk láttán mindenkinek elállt a lélegzete, sőt néhányunknak a sör is megakadt a torkán.
Az este fénypontját jelentő Ganxsta Zolee és a Kartell zenekarral megtámogatva nyomta le trágárságoktól sem mentes, de hihetetlenül profi és szórakoztató műsorát. A koncert után a rajongók körbevették a banda - szándékosan nem használom az együttes szót - buszát, mindenki saját ereklyét akart. Közös képet vagy legalább egy dedikálást. Eközben a terepet Patkós Attila vette át, aki a már megszokott magas színvonalon vezényelte le az est záróbuliját, a Rádió 88 partyt. A mester engedve a még reggel négykor is zenére áhítozó közönség nyomásának, pörgette a korongokat virradatig. Sőt, a buli vége felé saját anekdotáival tarkítva vezette fel a legnépszerűbb slágereket.
Ahogy az várható volt, másnap reggel - a másnap szó szerint értendő - a "hajnali" tízkor kezdődő pörköltfőző versenyen csak a legelvetemültebb fakanálforgatók voltak képesek megjelenni időben, de lassan ismét magához tért a kolesz.
Az épületek mögötti füves területen elkészült a jurta és megkezdődött a hagyományőrző bemutató. A honfoglalást idéző zene a bográcsok alól felszálló füsttel keveredve egészen sajátos hangulattal töltötte be a környéket. Az árnyékban az érdeklődők megismerkedhettek az üvegfestés és a gyöngyfűzés rejtelmeivel, és ajándékokat készíthettek szeretteiknek. Egészen délután öt óráig tartott ez a kellemes ejtőzés. Ekkor a nagyszínpadon újra szárnyra kapott a zene. Elsőként a Liquid Control próbálta kicsalogatni a népet a fák alól. Az amatőr zenekar első igazán nagy fellépésén a Hole, a Garbage és más kultikus, női énekekkel "riogató" zenekarok számaiból álló repertoárral operált. Őket a szintén szegedi Dystopia követte, akik legnagyobb megdöbbenésemre - ha lehetek ennyire szubjektív - egy számomra igen kedves zenekar, az Anathema legjobb számával, a Fragile Dreams-szel indítottak, és máris belopták magukat a szívembe. Patkós doktor zenekara - őszinte sajnálatomra - a legendás AC/DC legkedveltebb dallamaival sem tudta meghatni a nagyérdeműt. Ebben persze Pati is "vastagon benne volt", az előző esti party ezek szerint minden várakozásnál húzósabbra sikeredett.
A második este legnagyobb érdeklődésre számot tartó koncertjét, Jamie Winchester és Hrutka Róbert fellépését hastáncbemutató előzte meg. A lenge öltözetű hölgyek elsöprő sikert arattak, és nem csak a tátott szájú férfiak körében. Az előadás végén a tömegben nem egy helyről volt hallható a jelenlévő hölgyekből kiszakadó lelkesedés, mellyel párjukra kacsintva vigyorogtak: "Jövő héttől én is hastáncolok"!
"Dzsémiék" a tőlük megszokott profizmussal vetették magukat hangszereikre. Megérte megvárni a majd’ háromnegyed órás beállást, hibátlanul szóltak a legnagyobb slágerek. Jamie végig vigyorogva figyelte a fagyhaláltól fenyegetett közönséget. Az időjárásra eddig a pontig egy panasz sem lehetett - annál is inkább, hiszen a többi kari nappal ellentétben úgy tűnt, nekünk megkegyelmez az esőfelelős -, de a levegő a koncert alatt szinte fagypontig lehűlt, így a Suncity koncertjére erősen megcsappant a közönség. A srácok javára legyen írva, hogy még ilyen farkasordító hidegben is fantasztikusan játszották saját számaikat és legnagyobb örömömre a U2 dalait is. Idehaza még senkit nem láttam, aki ilyen átéléssel és magas szinten játszotta volna Bonoék dalait.
A rendezvénysorozat záróakkordjaként Dj Trip lépett a lemezjátszók mögé, aki erősen nosztalgikus zenéivel és persze az egyedi kívánságok teljesítésével szórakoztatta a fagyállóval feltöltött közönségét.
A Tavaszi Széfes Diáknapok között az idei volt a legnagyobb zenei és kulturális választékot felvonultató. Aki eljött, bizonyára jól szórakozott, aki pedig kihagyta, jövőre pótolhatja. A sorozat természetesen folytatódik. Legközelebb is várunk mindenkit nagy szeretettel!

MÁk